Szakmai életút (Bartos Péter)

Szakmai életút (Bartos Péter)

Létrehozva 2013. szeptember 28. Utoljára módosítva 2013. szeptember 29.
Írta: Bartos Péter

Bartos Péter szakmai életút.

 

Motto:  Van aki szerint ez nem egy sikersztori..... de ez engem nem érdekel.....ez az én iskolám.

 

 

Minden érdekelt gyerkőcként.

 

Apám sokat hadakozott velem, hogy minden szerszámot ugyan úgy tudjak bármely kézzel használni. Nem értettem, harcoltam akarata ellen, de Ő szívós kitartással letörte ellenállásom.

Pesti (budai) gyerekként téglaházban laktunk, így amikor 6 évesen leköltöztünk az Alföldre nagyon elcsodálkoztam például a vályogon.

Ezt arrafelé a Cigányok mívelték profi módon, így hamar kikötöttem a  falu melletti nyári putrijukban.  ( Nyárra a vályogvetők kiköltöztek a faluból, egy félig földbe ásott vályog falu „házikóba”, mely tiszta volt, de igen egyszerű. Nem volt vakolva, meszelve, de egy sátornál biztosabb lakhatást nyújtott, és konyha is volt benne. A fürdő a vályogos gödörben volt.), Először csak nézelődtem, no meg persze Ők is, mert nem igen értették, a kántor kölyke mit keres a vályogvetőknél. Aztán segítettem.

Aratáskor indult a főszezon.

A férfiak, fiúk, kapával lazították az agyagot a gödör faláról. Locsolták, átforgatták, taposták, hozzáadták a töreket (apró szalmaszálak). Pihentették egy napig, majd újra „láb alá vették” a szikes szürke anyagot. A vályogvetésnél a férfiak hordták ki a gödörből az agyagot, majd szalmával felszórt területre öntötték azt. Az asszonyok itt formába rakták, elsimították a tetejét, felhúzták a formát, és kezdték előröl a betanult munkafázisokat. Gyorsan csinálták. Ha az asszonyok nem győzték el a munkát, beszálltak a férfiak is a vetésbe. Pár nap száradás után 55 db-os gúlába rakták, eső ellen kukorica szárral, szalmával, vagy cseréppel védték, amíg nem jöttek érte a faluból.. „Derakas” munka ez. Térdelve, hajolva irtózatos megterhelés, ami durvává faragja a testet, s kissé érzéketlenné a lelket, elhasználva izmot és ideget a Nap tüze alatt.

Amikor megtanultam vályogot vetni építettem otthon egy putri másolatot. Ért az annyit mint egy kastély, nem is bújhatott oda be akárki.

 

Általános iskola mellett, amikor csak lehetett, dolgoztam a gépállomáson, szőlő, vagy erdő telepítéseken, fatelepen, ipari üzemben, vagy napszámosként parasztoknál. A keresett pénz az enyém volt.

Középiskolában a szakmai gyakorlatokat általában víz, bauxit, kőolaj vagy szénbányászattal, feltárással, kutatással foglalkozó cégeknél töltöttem. Mivel kétszer buktam évismétlésre a középiskolába –anyám nem adott pénzt a suli folytatására- utolsó 2 évemet többnyire saját keresetemmel, barátaim, apám segítségével vészeltem át.

A bányánál megtanultam feltalálni magam. Fúrómunkásként, fenntartó csapatokon csillésként, scharf mozdony kísérőként, hidraulikásként, és hidrogeológusként is dolgoztam.

 

Bár mibe fogtam valami újat igyekeztem becsempészni a munkába, ami miatt más lett a feladat mint amit mások végeznek, gyorsabb, vagy kényelmesebb mint az addig megszokott.

 

A bányába (Nagyegyházi Bányaüzem) egy időben sokat foglalkoztam vízvédelemmel kapcsolatos újításokkal, és megvalósításukkal, de miután nem akartam bevenni a buliba azokat, akik nem csináltak semmit, csak a nevüket adták volna a dolgok sikeréhez, elapadt e plusz bevételi forrás, így jól jött a maszek világ adta lehetőség.

 

Párommal sokat törtük a fejünket a 80-as évek első felében, miféle vállalkozásba foghatna Ő, akinek volt egy marék sulija, szakmája, gyakorlata. Ő azt mondta, én lennék a jobb kisiparos, találjunk nekem valamit.

Első gyerekünk 1983-ban született. Télen huzatos volt  a szoba ablaka, ezért vásároltunk egy tekercs Purfixet (öntapadós szivacs szigetelő anyag), felragasztottam, javult a helyzet.

 

Aztán próbálgattam mit kell tenni, hogy ne pöndörödjön föl a vége, ne porosodjon, ne málljon szét a hideg-meleg hatására.

1985-ben bementem a Tanács Ipari osztályára, és közöltem kisiparos akarok lenni.

-Jó , jó , de milyen?

-Azt nem tudom, de azért jöttem, hogy eldöntsük.

 

Végig néztük mit kezdhetek geológus szakmámmal, s mivel egyik lehetőségben sem láttam fantáziát, kértem nézzük meg, mi lehetek képesítés nélkül?

 

A viszonylag hosszú listában egyszer csak felbukkant a „légszigetelő” megjelölés.

-Az meg micsoda?

- Ajtó, ablak szigetelő!

Mivel ebbe a „szakmába” már volt 2 ablaknyi gyakorlatom, döntöttem;

-Na, én az akarok lenni, mit kell tennem ezért?

 

Vigyek be 50 Ft-os okmánybélyeget, oszt annyi.

Na! Így lettem én két ablak leszigetelése után „Nyílászáró szigetelő kisiparos”.

Első munkán Tatabányán a Vitális 25-ben volt. Újság hirdetés kapcsán jött a meló, kajapénzből megvettem pár tekercs purfixet elmentem, és azt mondtam, 300 Ft munkadíjat kérek az anyagáron kívül mert kezdő vagyok.

(Sokszor rötyögök a mai fiatalabbakon, amikor első bénázós munkájukkor is nyereséget akarnak termelni, s nem az a fő céljuk, hogy tanuljanak, és elégedett legyen velük a Megrendelő.)

 

2 hónap múlva már emeletes családi házakat szigeteltem előre leadott ajánlat alapján.

Megismertem egy Német házilagos ablakszigetelési technikát, amit átalakítottam profi szintre,

Volt dolgom.

1987-ben összerúgtam a port az üzemben egy pártitkárral….. eljöttem a cégtől, főállású maszek lettem. Egy időben az Adófelügyelőség ( a későbbi APEH, NAV) „Ajándéktárgy és bizsu készítő” kisiparosként tartott nyílván, ami igen csak azt jelzi, mennyire nem tudták hova tenni ezt a tevékenységi kört a szocializmus ezen fesledező szakaszában.

Győrben találtam munkát.

http://bthbs.com/index.php?option=com_content&task=view&id=108&Itemid=1

 

 Kezdetben ott is ablakszigetelést (volt ahol több mint 1000 darabot szigeteltem) vállaltam, de az egyik helyen Győr SZIKTMF (ma Széchenyi Egyetem) a Műszaki osztályvezető megkért (89-90 körül lehetett) nem nézném-e meg mitől ázik az egyik liftgépház?

Bár az életben nem láttam hogyan kell ezt csinálni,  elvállaltam, hogy megjavítom a tetőszigetelésen lévő lyukat. Ők adták az anyagot, én meg vettem egy elektromos hőlégfúvót . Ez olyan mint egy hajszárító, csak melegebb levegőt fúj. Fél óra alatt melegítettem le vele a fél tenyérnyi bitumenes lemezes foltot.

Az ázás megszűnt, így kaptam nagyobb hibák javítására is megbízást. Vettem egy kis Express gázos melegítőt, mert éreztem a hőlégfúvó nagyon kevés a feladathoz.

Egy idő után már két három négyzetméteres foltokat kellett volna leraknom, amihez a kis gázos melegítő is kevés volt.

Technológiai váltásra volt szükség. Egyik  nap leszálltam a vonatról Győrbe, és elgyalogoltam a lakótelep felé (Ady-város?) és füleltem, hol hallok disznópörzsölő hangot a tetőkről.

Egy négy emeletes tetőn dolgoztak a szigetelők. Fölmentem egy szomszédos tíz emeletes ház lépcsőházába, és a színházi távcsövemmel néztem, hogyan dolgoznak a szigetelők. Jegyzeteltem, hány ember van, mit csinálnak, hogy tárolják az anyagot, hol kezdik a szigetelést, merre haladnak stb.., aztán vettem egy „disznópörzsölőt”.

Szóval így kezdtem megtanulni a tetőszigetelő szakmát. Egy év múlva már 2000 m2-es tetőket javítottunk foltozással fényvédő festéssel, ha kellett 5-6 emberrel. Aztán a Győri Kisfaludy (ma Nemzeti) Színházon már gumi lemezes tetők javítását is bevállaltuk.

http://bthbs.com/index.php?option=com_content&task=view&id=16&Itemid=1

 

Sokszor előfordult, hogy a javítások után is voltak kisebb ázások. Szégyelltem, ezért el kezdtem keresni az okokat, s rájöttem, sokszor az alig látható kis hibák a széleken, sarkokban okozzák a szívós, és bosszantó ázásokat. (Megjegyzem, ma túlnyomó részt ezek megtalálásából, javításából élünk!)

Ekkor már az ablakszigetelésnél használt szilikonkaucsukot  (sziloplaszt) jól használtam, s rájöttem, igen jól lehet vele a képtelen helyeken szigetelni, így törekedtünk olyan munkákat is szerezni, ahol más nem találta meg a hiba okokat.

(Évekig tanultam bármely kezem, bármely újjával, vagy akár visszakézből körömmel, tükörből úgy dolgozni utcai ruhában, hogy egy deka anyag ne kerüljön a ruhámra, és jó legyen a javítás. 20 év gyakorlat után jöttem rá, lehet ezt egyszeűbben, gyorsabban is csinálni, így mára csak heccből gyakorlok ilyen extra dolgokat.) 

 

Szintén a SZIKTMF-en kértek fel „valami megoldás” kitalálására  a vasbeton csomópontok megbízható javítása érdekében. E feladat közben éreztem rá, milyen fontos a kísérletezés, próbálkozás, és ennek bevizsgálása.

http://bthbs.com/index.php?option=com_content&task=view&id=44&Itemid=1

 

A részsikerek meghozták a komplex javítási technológiát is:

http://bthbs.com/index.php?option=com_content&task=view&id=46&Itemid=1

 

Az évek pedig meghozták a tapasztalatot, és egyben csokorra való próbálkozást lehet immár összegezni:

http://bthbs.com/index.php?option=com_content&task=view&id=40&Itemid=1

 

Ha két kiváló főnököt kell megemlítenem az életemből, aki sokat adott nekem, az egyik Kremszner Miklós a VIKUV Geofizikai részlegének (1978-79?) vezetője volt Pesten az Ilka utcában, a másik feltétlen Tóth Péter a SZIKTMF Műszaki osztályvezetője. Nem eltűrték, hogy próbálkozzak, sokkal inkább bátorítottak, támogattak. A legtöbb főnököm evvel szemben lefojtani próbált egy idő után, vagy tekintélyből parancsolgatva osztotta az észt, amire tettem én magasból.

Iskolába se nagyon bírtam meglenni. Ha értettem az anyagot, mentem volna tovább, ha nem értettem, elvártam volna, hogy hetekig ácsorogjunk, amíg nem tiszta minden.

(Sok tanár félreértésben van, amikor azt érzékeli a diák nem halad az anyaggal, és azt gondolja rosszak a gyerek képességei. Más dolog felmondani valamit, és megint más érteni. Egy verset fel lehet mondani, de ettől még nem értjük. Egy gépet tudhatnuk kezelni, de ettől még nem biztos, hogy alapszinten értjük is azt....pedig sokszor ez menthet meg minket a bukástól. Mindenki tudja mire való egy számítógépbe a merevlemez, de én amikor tanítottam a gépkezelést mindíg bevittem magammal egy kibelezett "vinyót" , hogy megmutassam hova kerülnek az adatok. Tudni jó valamit, érteni élvezet!)

 

Ott ahol hagytak gondolkodni, (ahogy mondták: „okoskodni”) jól éreztem magam. Ahol nem, onnan pucoltam, amint lehetett.

2004-ben gondoltam, kéne valami papír a tetőszigetelésről, ha már így alakult a szakmai sorsom. Szóltam egy ismerősnek, toljon be valami vizsgára.

A Helsinki útra kellett mennem (Pöst). Fogtam egy CD-t ráégettem pár munkánkat rögzítő képsorozatot, aztán elmentem vizsgázni.

A 3 fős vizsgabizottság szépen nyakkendőben papírok között készült. Behívattak, aztán kérdezgettek, merre folyik a  víz, milyen fedő, szigetelő anyagokat ismerek, mik a technológiák stb. ?

Az egyik kérdésre rossz választ adtam –szerintük- , így aztán kiigazítottak. Én meg visszaszóltam, miért nem jó szerintem a gyakorlatban, amit itt elméletben helyesnek hoznak.

( Azt tanították ekkor, hogy a szigetelő lemezek széleit el kell húzni kanállal olvasztáskor. NO ez nagy baromság, mert a bitument így lehúzzák a hordozó rétegről, ami miatt az napfény hatására sérül, előbb-utóbb felpöndörödik, és alá folyik a víz a lemezszélnek !)

- Hát, ha magának van már gyakorlati tapasztalata, akkor ezt, és ezt, hogyan javítaná?

Elő a CD-t, számítógép, képek.

Már csak a sör hiányzott, olyan jó kis szakmai eszmecsere alakult ki köztünk.

Megkaptam a pecsétet a papírra.

Ez így oké, de hónapokat seggelni, ásítozni, amikor az ember max. 100 évet él. A tanulás 80%-a holt idő, szükségtelen ismeret. A legjobb tanár az, aki élvezetesen elmondja az anyagot, és megtanít miképp lehet több ismeretet szerezni. Kiselőadások megtartására ösztönzi a diákot, ami önálló kutakodásra késztet, sikerélményt ad. A jó tanár példát mutat, nevel és büszke arra, ha egy dolgozatíráskor 5 könyvből puskázik a diák. Na mindegy, én ezt a sulikban alig kaptam meg.

 

Egyszer a KSH fél évre kijelölt kötelező adatszolgáltatásra. Vastag –könyv vastagságú- kérdőívet kellett kitölteni. Nem tudtam, nem értettem, kedvem sem volt hozzá kitölteni, de rendes volt az illetékes, segített. Elmondtam miket csinálunk, sehova nem tudott besorolni, így aztán különleges szakmai státust kaptam: „egyéb, különleges szakértelmet igénylő tevékenység”. Jót nevetett amikor megmutattam az ajándéktárgy és bizsu készítő adófelügyelői besorolást.

Szakmai pályám egyik igen fontos állomása a mobil telefon után a számítógép, a digitális fényképezés és Internet korszakának beköszönte.

Teljesen átformálta a dokumentálást, munkaigazolást, kapcsolattartást, és általában az információ kezelést, élén a tanulással.

A Cég  (a magán terület is) teljes digitális életet él. Hamarabb kerül digitálisan letárolva egy irat, mint ahogy elolvassuk. Minden módszert, minden szabályt mi dolgoztunk ki a napi adatokra és az archiválásra vonatkozóan egyaránt.

Mára ez egyrészt azt eredményezi, hogy 15 évre vissza tudjuk azonnal keresni a védett adatokat, másrészt kidolgoztuk azt az egyszerű rendszert, amivel akár cégek, intézmények naprakészen nyílván tarthatják, kezelhetik üzemeltetési tevékenységük azon részét, melyhez külsős cégek igénybevétele szükséges.

http://bthbs.com/index.php?option=com_content&task=view&id=163&Itemid=1

 

Honlapunk motor részét külsős Cég rendezi, de a teljes tartalmi részt mi szerkesztjük, ami mára csak fele részben a reklám része. Egyre nő az elektronikus ajánlatok, kapcsolattartási anyagok, hibafeltárási jelentések  készítése során beemelt hivatkozások száma, ami gyorsítja az ügymenetet, meggyőzőbbé teszi a fellépést.

 

A jövő:

Figyelni, tanulni, gondolkodni, alkalmazkodni, lépni.

          

Életrajz