Rendhagyó önéletrajz

Létrehozva 2013. szeptember 28. Utoljára módosítva 2018. augusztus 04.
Írta: Bartos Péter

 

 

 

Előjáróban;

Formabontó szándékkal emelem be ide (blogból átmásolva, tovább írva) életrajzomat, hogy ne csak a munkát láttassuk, de az azt végző embert is, hibáival, tévútjaival, sikereivel együtt.

 

 

Unom már, ha valakinek írnom kell magamról, akkor szemezgetek, hogy valamit gyorsan összehozzak. Már többször előfordult,  kihagytam pár dolgot, mert nem illett a helyzethez a múltam egy részletének megrajzolása.

Ennek vége. Ez vagyok, és kész:

Önéletrajz!

 

"Nincs okom panaszra, mindig volt célom, fegyverem, és barátom, ugyanekkor leginkább az ellenségeimben bízhattam......ők soha nem árultak el." 

 

"Proli" családból származom;

1960 07.18-án születtem  a "Loszandzselesz"-től (Los Angeles USA)   9997 km-re lévő Budapest  III.kerületében. (Bp. XI. Fegyvernek utca 63-ban laktunk.)

Apám  bádogos volt a BKV-nál, Anyám ekkor még talán a Postánál, vagy szövőgyárban,  majd óvodában Óvónőként dolgozott.

1966-ban emelt szinten kezdtem  tanulmányaim a Budafok Varga Jenő téri Zenei Általános iskolában. Az első emeleten volt az osztályunk. 

Jó tanuló voltam ( a sok szülői pofon hatására), bár már a második héten beírást vittem haza magammal.

 ( A beírás az úgy volt - kérem szépen - hogy a felsősöknek akadályversenye volt  a suliba, és az épületen belüli mozgást egy-egy a lépcső fa korlátjára rajzszöggel  feltűzött nyíllal jelezték. Az én osztályom kedves tagjai pedig, ahogy haladtunk libasorba szépen megforgatták, vagy letépték a nyilak fejeit. Amikor ez kiderült, és kérdőre vontak minket, mindenki azt mondta előttem,  hogy amikor ő elhaladt a nyíl mellett, az még remndben a helyén volt. Mivel én haladtam a sor végén, én már nem tudtam kire kenni a dolgot. Tiltakoztam, de  bűnbaknak kiváló voltam, és le lehett zári az ügyet gyorsan 1 darab beírással. Tulajdonképpen ezen idő óta nem bízom teljes egészében az igazságszolgáltatásban.)

Gyerek évek. Gyorsan múltak, de nem voltak könnyűek.

1967-ben Kerekegyházára költöztünk, ahol Apám kántor lett, Anyám maradt óvónő, pedig neki állítólag jobb volt a kántori bizonyítványa, mint Apámnak.

(Kerekegyháza ma város:

http://www.bacsportal.hu/telepulesek/kerekegyhaza.html   )

Első kapcsolatom a munkásmozgalommal. (A sztorit a szüleim nem tudták meg soha.)

Korai munkás évek:

8-9 évesen már eljártam napszámba Parasztok mellé. Cigányok tanítottak meg vályogot vetni.  Erdő, és szőlőtelepítéseken is dolgoztam, illetve a faluba lévő gépállomáson kezdtem gépiparilag dolgozni, ahol Apám ekkor már gyártás előkészítő volt ( meg szakszervezeti vezető is egyben).

Akkoriban a gépállomáson gyártották az Ikarus buszok alumínium ablakkereteit. Apámnak volt korábban kapcsolata az Ikarus buszokkal, melyeket én a mai napig imádok. Apám részt vett az Ikarus 55 és 66-os buszok fejlesztésében -ha jól emlékszem- a hátsó motortér ajtó kialakításában.

1974-ben fejeztem be a pályafutásomat a Kerekegyházi Móra Ferenc Általános suliba, és felvételi nélkül vettek fel a Szabó József Geológiai Szakközépiskolába. (Több szaktárgyi versenyben mentem járási szintig. Orosz, történelem, biológia, földrajz, kémia?)

Eddigre  saját erőből padlásszobás téglaházat építettek szüleim a faluban, amiért ők sokszor gúny tárgyai voltunk...mondván urizálunk. ( Emlékeim szerint ekkor két padlásszobás épület volt csak a faluban. A velünk szemben lévő Langó-ház, és az Erdészet irodája.)

A Langó ház 1,2 méter széles vert fallal (sár törek összekeverve zsalu közé helyezve) épült, az erédészet irodája téglából, azon kívül (minket leszámítva) általában mindenki vályogból épített.

A házépítés betett a családnak. Szüleim 1982-be elváltak, és soha nem keresték aztán egymást 2017-es halálukig.

 

Munkásmozgalom 2.0

A KISZ-be azért léptem be, mert az általános iskolában olyan ajánló levelet kaptam, hogy nem javasolják a felvételemet a szervezetbe. Én ezt a papírt eltéptem, és azt mondtam amikor kérték, hogy kis faluból jöttem, ott nem írtak ilyen ajánló levelet senkinek.

Kultúrfelelős lettem. ”Szakterületem” a fasizmus, a vallás kialakulása, kritikája, Ady, Radnóti, József Attila.

Rájöttem, sokan csak érdekből KISZ-eznek, és én ez ellen felemeltem a szavam, mert ezek az emberek tenni nem igen akartak semmit a közösségért. Az osztály  kirúgott a KISZ-ből, amin kibuktam igen csak, ezért  évismétlésre direkt kibuktam az osztályból.

Két év múlva viszont  iskolai KISZ titkárnak választottak 100%-os arányban , aminek az lehetett az oka, hogy a KISZ összekötő tanárunk azt mondta, mindenkit meg lehet választani, csak engem nem......(szívós ellentétek!!!)  

Ezekben az időkben ismertem meg a későbbi első Feleségem (Nő az illető). Mint KISZ titkár átmentem az egészségügyi suliba, elkérni a mi fiús osztályunk részére a lányokat egy bulira. Az osztályfőnökük hallani sem akart erről, mire én bezártam az ajtót, leültem a katedrára, és a sorozatos, és irtózatos fenyegetések ellenére, addig nem álltam fel, amíg a lányokat az ofő „oda nem adta nekünk”. Jó buli volt!

(Ilyen erőszakosságot később is csináltam. E tekintetben az 1994-es év viszi a pálmát. Azévben először sikeresen megindíttattam a felszámolási eljárást a tatabányai Építőipari Részvénytársaság ellen , majd télen odaláncoltam magam a RENO cipőcentrumba a polchoz egy minőségi kifogás miatt, végül pár nap múlva leszedtem egy tetőt, mert nem fizették azt ki....strapás év volt az.)

 

Még egyszer buktam a középiskolába: Azért buktam évismétlésre, mert igen rossz viszonyba voltam a KISZ összekötő tanárommal -Benedek György. (A 15 éves érettségi találkozón az ofő elnézést kért az osztály előtt!!! Azért ez nem semmi!)

Az utolsó két évemet a suliban Apám énekkari pénze („Tavaszi szél népdalkör” alapító vezetője volt Kerekegyházán)……

(A népdalkör ma?

http://kerekegyhaza.onkori.econet.hu/intezmenyek/ugyeletek/intezmenyek_db/?catalog3_id=2920  )

…… és barátaim támogatása, valamint éjszakai, és hétvégi munkák segítségével vészeltem át.

(Kazánfűtő, újságkihordó, krumpli válogatás, szénbehordás, csillés bányamunka, hólapátolás és társai munkakörökben léptem fel ekkoriban, természetesen szerény gázsiért.) 

1977-től tanítottam KISZ-iskolákon, táborokban, el-eljártam más városokba (Debrecen-Tata-Oroszlány-Komárom) iskolákba fiatalokkal beszélgetést, vitát tartani, de előfordult, hogy tanórát is tartottam.

(Kis Hegelnek hívtak, mert a marxizmust a feje tetejére akartam állítani, állítólag. Autodidakta és szabadegyetemi módon tanultam esztétikát, retorikát, pszichológiát, vallás és művészettörténetet.)

 

Világnézetem ekkor szilárdult, meg. Sikerült megszabadulnom babonás istenfélelmemtől. Ebben sokat segített nekem Standi István Barátom, aki frissen megtért pünkösdi református volt akkoriban és egy nyarat együtt töltöttünk a kollégium egyik szobájában, szó szerint késhegyre menő viták közepette. A késeket egy idő után eltettük ha a másik hazajött, mert a vita hevében az asztalba vágtunk, ha már fogytán voltak az érvek.  

1980-ban érettségiztem. Eddigre több helyen szakmai gyakorlatoztam, s volt ahol fél nyarat is ledolgoztam az alábbi helyek közül:

-         OKGT NKFŰ Algyő RD-625 (Orsz. Kőolaj, és Gázip.Tröszt Nagyalföldi Kut. és Feltáró üzeme)

-         Bakonyi Bauxitbányák Nyírád-Halimba (hidrogeológia)

-         VIKUV (Vízkut, És Fúró Váll.) Bp. Ilka utca Geofizikai Részleg (geofizika)

-         Tatabányai Szénbányák (bányageológia, bányamérés, csillés VII/a akna 52-es frontnyitó)

-         OFKFV Várpalota : Mány-Nagyegyháza-Csoradkút (mélyfúráskutatás geológia, fúrómunkás a készülő Eocén bányák előkészítői munkáinál.)

 Majd a Tatabányai Szénbányák Bányászati  Feltáró üzemébe kerültem vezérigazgatói  protekcióval, mint földalatti fúrómunkás (ez csillést jelent, és a ranglétra legalját is egyben, de ez marha jó hely volt, innen lefelé bukni kizárt volt. A tengerszint alatt eleve -130 méterrel dolgoztunk, és senki nem akart volna cserélni velem.)

Minden egyes nap eszembe jutott Kassák Lajos "Egy ember élete" című önéletrajza, amikor leszálltam. Kassák  izmos munkát is  végzett...vassal is dolgozott, nem csak festett, és írt. A fárasztó izzadságos munka Kassák olvasása után igénye az embernek. Több un. fenntartó csapaton dolgoztam. Lutnisoknál (600 mm átmérőjű lemezcsövekből szereltük a szellőztetést a csapatokhoz), horukk brigádban (Velük a Slask 600-as láncosvonszolókat, vagy a Scharf függővasút síneit szereltük). Leginkább azonban a Szörnyű brigádban szerettem dolgozni.

 

A Szörnyű brigád 

 

 

 

Később az üzemet összevonták a Nagyegyházi Bányaüzemmel, itt bújtatott KISZ titkár lettem.

Ezen éveimről 

Itt ismertem meg  másodszor az első Feleségem. 1982-ben össze is dobtuk a szennyest, és azóta is marha jól meg vagyunk. 1983, 1986, és 1997-ben születtek  gyerekeink. Nekünk mindig is szépek, okosak, és egészségesek. A többi nem számít.


Ahogy Apám a csuhások közé nem tudott beilleszkedni, úgy nekem a drága szocializmusba volt sikertelen a karrierem. ( Velünk van a baj...tudom.)

1983-ban lemondtam a KISZ funkciómról, és bányamunkára jelentkeztem. Scharf mozdony-kísérő,  majd három szakos hidrogeológus („vízaknász”). Lányom születése után összebalhéztam a főnökömmel –nem adott születési szabit, én meg életemben először elmentem betegállományba az első gyerekkel- így átkerültem -vezérigazgatói protekcióval- a hidraulika műhelybe. (Főnököm ekkor Dr.Jáki Rezső volt az instantán -aktív- vízvédelem egyik kidolgozója. Jáki pár évvel az összeveszésünk után -amikor is miután kirúgott a csoportból, irodájába mentem, majd ráborítottam üveges könyves szekrényét- összehívta az üzemben korábban dolgozott geológusokat egy emlékezgetős beszélgetésre. Ezen "csapatgyűlésen " bocsánatot kért korábbi fölösleges balhézásáért. Mivel nem haragudtam rá.....tudtam nem könnyű velem dolgozni, elfogadtam azt.) 

 

Sok újítást csináltam az üzembe, amiért jó pénzeket kaptam. Aztán elkezdtem a megvalósítást is megszervezni, azért megint pénzt kaptunk. Annyira jól ment, hogy mások is be akartak szállni. Olyanok, akiknek mindig kellett a neve az újítás elfogadásához, vagy a munka megrendelése, leigazolása végett.

Beintettem. A pénz így kevesebb lett. Elkezdtem maszekolni.

1985-ben kezdtem GMK-zni, fusizni, maszekolni (ablakszigetelés az eredeti iparom egy általam továbbfejlesztett német technológiával), ennek ellenére egy korábbi igen kedves ismerősöm –aki ekkor a pártbizottságon dolgozott- hivatalosan  jelölti minőségben tárgyalt vélem a Bányászati Aknamélyítő Vállalat Pártbizottság? titkári funkció ügyben.

Mivel a Városi Pártbizottság a feltételeimet nem fogadta el, nem lettem maszek párttitkár, pedig gebinbe bepróbáltam volna, értettem az emberekhez.

Anekdota pártitkáromról.

Így csináltam a "Jóskából" párttitkárt;

Egy másik párttitkáros anekdota

Politikai pályafutásom vége:

1987-ben az akkori párttitkárom (Bodnár Jani) és egyben főnököm ellen pártfegyelmit indítottam, amiért az, egy párton kívülivel minősíthetetlenül beszélt.

Végül is én mondtam föl és maszek lettem.

(Ekkora lejárt a Munkásőrségnél vállalt 5 év szolgálatom, leszereltem. A bányamunka miatt nem voltam katona, de a fegyverek érdekeltek, ezért léptem be.)

1987-ben volt egy beadványom az MSZMP KB-ba, így aztán mentem  a szőnyeg szélére Kornhoffer Jánoshoz, aki akkor Komárom megye instruktora volt.

1988-ra vonatkozóan visszautasítottam a felvételi nélküli protekciót a Pártfőiskolára.

1988-ban szóba kerültem MSZMP KB tagjelöltnek, az akkor meghalt CsenteJenő helyett.

Mivel ekkor már teljesen osztályidegen lettem a maszek miatt, a dolog elmaradt pedig meg mertem volna tenni, hogy borítom az asztalt, korábban számtalanszor eljátszottam a gondolattal, hogy miként tudnám úgy elmondani, hogy azért el ne vigyenek. A trükköm ez ügyben sokszor kipróbáltam korábban. Úgy lehetett a legjobban bírálni, ha az ember szocializmust akar, de sokkal erősebbet, emberibbet.

(Az pampoghat nekem, hogy mit hogy kellett volna akkor mondani, aki ott állt mellettem amikor remegő lábbal de beszóltam.)

Tök csodálkozom, milyen gyávák ma a vezetőink valami "rosszat bejelenteni", vagy ha meg kéne győzni pár millió embert. Na mindegy...hagyjuk.

1988-ba Győrbe mentem melót keresni, mert itt nem igen osztottak nekem lapot a megyei elvtársak miatt (hívtak több céghez is korábban, de a helyzetre való tekintettel ez ugye tárgytalan lett akkoriban. Az akkori vezetők most is jó vezetők, csak más oldalon állnak.)

A GYÁÉV Vasbetonipari Gyáregységének vezetője (Berger Sándor) révén indult el karrierem, amit itt lehet lekövetni:

www.bthbs.com

 

1989-ben az MSZMP –MSZP átalakulási szakaszban borítottam az asztalt az itteni vezetők egy részére a pártkongresszuson.

Az első választások előtt szóba került a nevem, mint városi elnök (milyen jól mutattam volna a Fideszes elnök mellett, akit tanítottam a KISZ iskolán), de a programom a jelenlévőknek (közülük többen ma városi, vagy országgyűlési vezetők, képviselők) túl keménynek tűnt, így aztán a választások előtt k is léptem a pártból, s így is jól érzem magam.

Ma nem vagyok egyetlen gittegyletnek sem tagja. (Tényleg azok. Nálunk annak idején magasabb volt egy alapszervi KISZ-titkár felé az elvárás megbízhatóság tekintetében, mint mostanság egy Miniszterelnöknek e hazában.)

Ennek leginkább az az oka, hogy nincs időm végig seggelni a sok fölösleges dumát, ami a pártokban zajlik. Nem lennék hajlandó együtt szavazni a frakcióval, csak azért, mert…., !

Évtizedek óta rákényszerít minket a politika, és a gazdasági vezetés a stiklikre, amiket mindenki csinál, de senki nem beszél róla.

Az öszödi beszéd lehetőséget adott volna a megtisztuláshoz, de ezt nem csak a Gyurcsánynak kellett volna elmondania ahhoz, hogy itt valami mozduljon, és legyen értelme őszintén szembe nézni a múlttal. Akár az enyémmel is.

Terveim; Ellentmondásaimmal ’bűneimmel’ együtt maradni olyannak amilyen vagyok.

Túl akarom élni a holnapot, és a holnaputánt.

Ki lehetne rángatni ezt az országot a szarból, de ezt nem fogja megtenni se a mai, se a holnapi vezetés. Nehéz időnk jönnek ránk, bár amilyen kishitűek vagyunk, majd csak akkor hisszük el, amikor bekövetkezett.

Csoda ez az ország! Csoda, hogy még létezik olyan vezetőkkel, amilyeneket ma mi választunk magunknak. Sokuk múltja tápos (felfújt mesevilág, óne küzdés, sok diploma) , vagy makulátlan, de só nélküli. Egy volt köztük, aki szót érdemelt volna "hatni tudásával", de Ő mára a múltban látja a jövőt, és ez nekünk nem lesz jó. 

 

 

 

 

Szakmai önéletrajz.